Adventi gyertyalángok a babájukat elvesztőkért
Adventi gyertyalángok a babájukat elvesztőkért

Adventi gyertyalángok a babájukat elvesztőkért

Be kell járnom az utat, a gyász útját is, ezt nem lehet kikerülni. Figyelnem kell rá, mikor mi nyílik ki előttem, és abba beleállni akkor is, ha fáj. Nem lehet, hogy csak fájjon, mert az nem vezet sehova. A céltalan szenvedés nem vezet sehova, de a szenvedés energiája átgyúrhatja a lelkemet valami jobbá.
Angela Murinai
Amikor már távolodunk a szerettünk, a babánk elvesztésének időpontjától, elkezdenek a hétköznapi teendők ismét értelmet nyerni. Kezdünk magunkhoz térni a veszteség okozta sokkból. Már nem fáj annyira, hogy a világ mozgása nem állt meg akkor, amikor mi átéltük a veszteséget. Már nem fáj annyira, ha csiripelnek a madarak, vagy süt a nap. Talán már azt is meglátjuk, hogy más családnál hogyan született újjá az élet. Hogyan élték túl, amit fel sem lehet fogni ésszel. Talán már tudunk beszélni olyanokkal, akiknek megszületett a szivárványbabája egészségesen. Talán már tudunk reménykedni mi is a kistestvér megfoganásában. Advent idején a mi kis angyalunk kísér odaföntről.