Adventi gyertyalángok…
Adventi gyertyalángok…

Adventi gyertyalángok…

Karácsonykor ünnepeljük a Kis Jézus születését. Nagy öröm ez nemcsak a szűk családnak, hanem az egész világnak. A baba megszületett, egészséges, a szülei el tudják látni a szükségleteit. Ám Karácsony után pár nappal hatalmas tragédia rázza meg Betlehemet és környékét. December 28-ára virradóra Heródes, őrült féltékenységében lemészároltatta a két évnél fiatalabb gyermekeket. Élet és halál nagyon közel van egymáshoz. A várandósság során sem tudhatjuk előre, mit hoz valójában a következő pillanat. Egyet biztosan tudunk, veszteség után fel tudunk állni, vissza tudunk kapaszkodni az életbe, újra esélyt adva magunknak családunk bővülésére. Az életet nem lehet elpusztítani.
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
(Zsoltárok 139:13-16)
Isten tökéletes tervében szerepelnek a betegséggel világrajövő gyermekek is. Nem mindent érthetünk és nem mindenre kaphatunk magyarázatot, azonban megélhetjük szeretetteljes elfogadásban és őszinte megbékélésben. Az élet élni szeretne!