„Az évek örömmel jönnek, ha jót hoznak, és mord kegyetlenséggel szórják el romlott terhüket, ha az van rájuk bízva. Az évek utak, melyeket végig kell játszani.” Fekete István
Advent idejét éljük. Karácsonyra készülünk, várjuk Jézus születését. Készülünk az ünnepre, sürgünk, forgunk, ajándékokat keresünk, fejben már össze is állítjuk az ünnepi menüt.
Azonban nem mindannyian készülünk örömmel a karácsonyra. Számosan éljük, éltük át azt, hogy nem tudtunk örülni babák születésének, mert a miénket elvesztettük. A mi családunk nem született meg. Szülőkké váltunk, de nincs kit ringatni. Ekkor úgy érezzük, a mi ”kis Jézusunk” halva született.
Jézus születése misztérium. József és Mária úton voltak, nem volt hol pihenniük, nem volt kényelmük, nem volt segítségük a szüléskor sem, de kitartottak és egy családdá váltak.
Isten akarata szerint, végül átélték mindazt, amit mi is, gyermekük halálát, a keresztfán. Nehéz ilyenkor, nehéz a gyász terhe, nehéz a környezet viselkedése, nehéz beszélni, nehéz hallgatni.
Mi ad nekünk erőt Adventkor? Mi születik bennünk karácsonyra? Kik a mi napkeleti bölcseink?
